Miért éppen Cserháthaláp?

A közösség

2018. április 25. - korcsolánzsuzsi

0420-1010-1615-0910_hands_together_as_a_symbol_of_teamwork_m.jpg

Napok óta foglalkoztat a téma, mit is nevezünk közösségnek, mitől jó a közösség? Mitől működik vagy mitől nem működik? Ideérkezésünkkor egy épülő közösségbe pottyantunk, amibe az első pillanattól fogva igyekeztünk részt venni. Mivel egy teljesen idegen országrészbe költöztünk egyértelmű volt, hogy csak akkor tudjuk viszonylag gyorsan megismerni az embereket ha a közösségi élet részeivé válunk. Mi érzékeltük ezt a közösséget, amit a benne élők már annyira evidenciának tartottak hogy nem is igazán foglalkoztak vele. A kedvenc idézetem ebben a témában :

„Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” (Müller Péter)

Itt ez bizony tetten érhető. Mivel a falu nagy része rokoni kapcsolatban is áll egymással, ez nem is lehet másként. A szeretet kézzelfogható, az önzetlen segítség rendszerébe könnyen be lehetett illeszkedni. Ehhez természetesen elengedhetetlen a másik ember tisztelete. Szükséges magatartás, mivel Cserháthaláp közössége  változatos emberek gyülekezete. Ettől működik, hisz mindenki a maga módján, a saját tudásával, egyéni értékeivel tesz hozzá a csapathoz.  A vélemények eltérőek, az emberi viselkedésformák mások, de ez rendben is van, amennyiben ezt a tagok el tudják fogadni, és egy irányba tudnak nézni. Nem kell mindig mindenben egyetérteni, mert az a teljes meghasonulás, mindössze a különbözőségek ellenére azonos irányba kell tolni a szekeret. Az egység, a közösség létrejöttéhez a  hasonlóságokat kell egymásban észrevenni nem a különbözőségeket.Tisztelet nélkül nincs egység, egység nélkül pedig igazi közösség sincs. Üröm az örömben, hogy ezt az egyszerű összefüggést nem látja mindenki, de valahogy hinni kell benne, hogy előbb utóbb minden fanyalgó visszatér a faluhoz és együtt tolja tovább azt a szekeret amit a közösség egy része egyenlőre a hátán visz.

 Fotó: Why Us

Húsvét

 A húsvéti ünnepkör  a farsang utolsó vasárnapja előtti vasárnappal kezdődik és a pünkösd utáni szombattal ér véget. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot húsvéti időnek is mondják. Húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik. Mikszáth Kálmán: A húsvét falun című művében részletesen felsorolja a hogy is zajlik errefelé a húsvét, ajánlom szíves elolvasára. 

Húsvét megünnepléséhez  számos népszokás kapcsolódik:

 Húsvét vasárnapján falun a húsvéti ételek, sonka, bárány, kalács, tojás, bor, valamint a barka megszentelése még mindig szokás a templomban. Szentelményeknek nevezzük azokat a tárgyakat, melyek szentelés révén hétköznapi használatukból kiemelődve természetfeletti célokra alkalmasak. A húsvéti ételek sorában a bárány Jézust jelképezi, a tojás az élet, az újjászületés szimbóluma. A szentelt ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak, számos hiedelem fűződik hozzá. Az egyik legkedvesebb a  húsvéti szentelt tojáshoz kapcsolódó hagyomány, hogy egy-egy tojást ketten ettek meg, hogy ha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.

 76b73a7d281afdbd2b69bb90741aea48.jpg

A locsolkodás termékenységvarázsló jellegű népszokás, ősi katartikus rítus keresztényesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A locsolkodás mai formája, a gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű városi szokás. Húsvéthétfőt szokás vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezni. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután indultak el locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. Azok a fiúk, akiket nem vettek legényszámba először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután mentek a rokonok, szomszédok lányaihoz. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján tojásokkal viszonozták. Elfeledett  hagyomány, hogy kedden a lányok locsolták a legényeket.

 

Húsvét hétfőjén és húsvét vasárnapját követő vasárnap, azaz fehérvasárnap volt szokás a komatálküldés. Ez a szokás komálás néven is ismert. Az Ipoly mentén a leányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket. Az ajándékot személyesen vagy küldött által juttatták el a kiszemeltnek.A Húsvét legmeghatározóbb jelképe a hímes tojás. Ez a húsvétra ajándékozott díszített tojás a Húsvéttal, mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. 

A húsvétot a böjt végeztével és a szép idő beköszöntével vidámság is jellemzi. Világszerte elterjedtek a tojásjátékok. A tojásgurítás egy szabadtéri játék. Általában egy helység melletti magaslatról, dombról gurították le a tojásokat, amelyeket a lent összegyűltek elkapkodtak.
Vicces játék a tojásösszeütés, melyet főleg fiúgyermekek játszottak a locsolkodás során összegyűjtött zsákmánnyal. Két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert. Játszható úgy is, hogy az egyik játékos a kezében lévő pénzzel igyekszik a másik tojását betörni és így az eltört tojást megszerezni, de játszható festet, hímes, keményre főtt vagy csokoládétojással is. Csalni is lehetett fából, mészkőből, gipszből készült műtojással. Szórakoztató húsvéti játékok még a tojáskeresés, a tojástánc és a tojásfutás is.

A Húsvét azon ünnepek egyike, melyben a keresztény ünnepi szokások jól keverednek a néphagyománnyal. S bár manapság a városban kevés helyen járnak a locsolkodó fiúk házról házra, érdemes az ünnepet újraértelmezve, a hagyományokat továbbörökíteni, s megmutatni, megtanítani gyermekeinknek ezek szépségét, jelentését.

 

Fotó forrása: https://hu.pinterest.com/pin/87257311502254544/

Halápi gyógyelixír Ancsa néni konyhájából

Ancsa néni a helyi füves asszony, mindenre van tippje, nincs az a nyavalya amire ne lenne hagyományos gyógymódja. Íme hát a recept a gyógyelixírhez, melyet egy-két hétig kell érlelni, majd kupicánként fogyasztani (természetesen az alkoholtartalmat figyelembe véve). 

 

Hozzávalók:

0,5 liter házi pálinka, kis kupac zsálya, 2 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál méz, 1 vastagabb karika gyömbér, lehetőség szerint mezei kakukkfű, esetleg ha valaki szereti a frissebb ízeket akkor két három levél menta is belekerülhet de ez el is hagyható.

img_20180305_102411.jpg

Elkészítése nagyon egyszerű mindent szépen beledobálunk az üvegbe, fokhagymát és gyömbért pucolva, a szárított növényeket beletesszük, mézet hozzámérjük és lezárjuk.

img_20180305_103324.jpg

 

img_20180305_103422.jpg

Ezek után  a méz feloldódásáig rázzuk,  ez pár percig eltart.

img_20180305_104020.jpg

 

Ezután hűvös helyen tároljuk, időnként összerázzuk. Ha barátnőnk érkezik ne mulasszuk el megkínálni, így gondoskodván mosolygós egészségünkről!

UPDATE: Eltelt a két hét érlelési idő, jelentem kóstoltunk! Megszagolva friss, a fokhagyma illata szinte alig kivehető. Íze likőrszerű, utóíz nélküli nagyon finom :) Egyikünk kezdődő torokfájása órákon belül elmúlt, a csodaital  (pálinka) működött :)

 

 

 

Farsangoltunk

Összegyűltünk egy kis télűző mulatságra, farsangolt a falunk. Nagy örömünkre évről évre egyre többen öltöznek mókás jelmezekbe.Egyik ötletesebb mint a másik. A mulatság része volt idén nyugdíjasaink külön műsora, ahol viccmesélés és egy humoros zenés műsor adta meg az alaphangulatot az est további részéhez. A jelmezek nagy kreativitásról adtak tanúbizonyságot, és amire külön büszkék vagyunk, nagyon kevés az úgymond vett jelmez, inkább a saját készítésű ruhák a jellemzőek. Sorra vonultak fel mesefigurák, gyümölcsök, a különböző képzeletbeli figurák, de egy egész viking család is velünk ünnepelt. Az est elmaradhatatlan kelléke a szalagos fánk, amit Ancsa nénink készített, aki híres a finom főztjéről, így került  a fánk az ő konyhájából a falu asztalára. Volt itt kérem móka és kacagás, tánc és mulatozás hajnalig.

 

tga_9164.jpg

 

További képek:

https://www.facebook.com/pg/cserhathalap/photos/?tab=album&album_id=1818676235101966

 

 

 

 

 

 

 

A vidéki polgármester egy napja

img_20180214_125842.jpg

Esik a hó sokat és gyakran. Ilyenkor csendes a falu, a reggeli zajok is tompán szállnak fel a hóesésben. Aztán hirtelen traktor indul, szinte beleordít  a tájba, jelezve valakinek már kezdődik a nap. Mindannyian akik még az ágyban lustálkodunk, vagy fázósan bámulunk kifelé a konyhaablakon tudjuk hogy Dávid az, elindult, hogy eltolja a havat. Tudjuk hogy nem lesz gond, reggel hazaérkező férjeink fel tudnak  jönni a meredek utcán, a nénik csúszás nélkül fognak lejutni a boltba, és a kenyeres kocsi sem fog elakadni. Zajlik tovább a nap a hó csak esik, megállás nélkül rázza Holle anyó a párnáit. Pár óra múlva a traktor visszafelé jön komótosan kúszik fel  hegyre. Az ablakok üresek, a nénik a boltban, férjek reggeli közben, gyerekek iskolában. Dávid az, siet. Összeszedi az apróságokat talán reggelizik is egyet gyorsan és indul a menet az óvodába. 

A hó csak esik. A hivatal ablakából idilli a táj. Mindent hó borít, csak a madáretető körül folyamatos a nyüzsgés. A madárcsicsergést telefon csörgés rázza fel, Dávidot keresik. Pályázat íródik, telefon csörög, telefon csörög, telefon csörög. A napi történések átbeszélése csak kutyafuttában, a közvetlen kollégák már fél szavakból értik mit szeretne, nem is tartják fel sokáig hiszen tudják a pályázat beadási határideje közeleg. Az ajtón percenként kopogás hallatszik, tudjuk hogy őt keresik. Kisebb nagyobb gondokkal állnak elébe, hiszen tudják mindenben számíthatnak rá, értük dolgozik, tesz vesz minden nap. Látják ezt és értékelik. Látják, hogy értük kel hajnalban, hogy nekik próbál élhetőbb munkakörülményeket teremteni, nekik fejleszti a falu gépparkját, vagy intézi a szociális járandóságokat.Értük adja be a pályázatokat sorra, többször is mert nem adja fel. Miattuk hagyja hétvégére egyedül 4. gyermekükkel várandós feleségét, hogy éjjel is vigyázzon a falura. Értük áll fel szenteste a karácsonyi asztal mellől mert hírt kapott, hogy az egyik családban elromlott az egyetlen meleget adó berendezés.

A hó csak esik. Ebédre nincs idő, ing röppen munkásruhára vált, viszi a közmunkásokat egy kis favágással egybekötött ároktisztításra. Tudják hogy nem felettük fog állni, velük fog dolgozni. Dávid az. Mindenki így hívja, szeretik és tisztelik de nem hívják polgármesternek. Ő Dávid, egy közülük, értük, velük.

27867706_1818232401813016_3726829287923744785_n.jpg

 

 

Két év

Újabb év ért véget  választott falunkban. Csendes januári napokkal vette kezdetét az év, ilyenkor minden lassabban indul. Megérkezett a várva várt hóesés, igaz ennek karácsony tájékán jobban örültünk volna, de ez az enyhe tél teljesen megkeveri az embert.

 

Az óévet elbúcsúztattuk, elengedtünk mindent a pezsgő pukkanásával. Szilveszterkor összekapaszkodva énekeltünk a faluházban, jó volt érezni az összetartozást.

https://www.facebook.com/cserhathalap/videos/1803232613312995/

 

A tavalyi évben azért akadt pár rossz élmény is...szembesülnünk kellett azokkal a dolgokkal amelyek csak idővel kerülnek elő...észre nem  vett emberi tulajdonságok törtek a felszínre, néha fogak fehérje villant ki. Ahogy nagyban úgy kicsiben is igaz az, hogy egy ötlet csak akkor lehet jó, ha a gazdája a "megfelelő" ember. Érvényesült a pletyka romboló hatása, nekünk pedig meg kellett tanulnunk ezeket a helyzeteket kezelni. De ezek a dolgok mind-mind az élet részei, kalandosabbak tőlük a szürke hétköznapok.  Úgy gondolom nekünk két év kellett ahhoz, hogy beilleszkedjünk, hogy otthon érezzük magunkat ebben közösségben, hogy legyen valamiféle múltunk, de már a közös jövő állhasson előttünk. Két év kellett ahhoz is,  hogy barátaink legyenek, olyanok akikkel tavaly már egy közös nyaralást is beiktattunk ahol remekül éreztük magunkat. Két év alatt körülbelül egyenlő arányban nyertünk és vesztettünk kapcsolatokat, hitet,  terveket. A lendület hullámzó de az irány egyenes, továbbra is tesszük a dolgunk, a tanulságokat levonva  mely mindössze annyi, hogy higgyünk az első benyomásnak. Az első találkozás, az első kézfogás, az első pár pillanatnyi szösszenet után jelentkező megérzésünket ne nyomjuk el, ne bírálja felül valamiféle romantikus ködfelhő. Tudomásul kell vennünk, hogy itt is, mint mindenhol vannak jó és rossz emberek, vannak jó és rossz döntések és csak rajtunk áll hogyan tovább. Azonban kellenek a világba rossz emberek, rossz döntések is, mert ha nem volnának a jókat nem vennénk észre. Vagy ahogy Böjte Csaba mondja :

"Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé."

 

 

f7bdd88c63d9f183a4c6607b809830fe.jpg

Élő adventi naptár

Már két éve rendezzük meg a faluban az élő adventi naptárt. December folyamán, 24 ablakban gyulladnak ki a fények, együtt várakozik a falu. Első évben nehezen szedtünk össze azokat akik vállalták, hogy számokkal ellátják az ablakaikat, és adott napon kivilágítják őket, 2017-ben már túljelentkezés volt. Mit is jelent az hogy Élő Adventi Naptár? December elsejétől minden nap az aktuális dátummal kivilágítunk egy-egy ablakot a faluban, aminek köszönhetően különleges ünnepváró hangulatnak lehetünk részesei. Várunk huszonnégy jelentkezőt, akik vállalják, hogy saját kreativitásukat, ötleteiket beleviszik az ablaknaptárba. Az ablakok díszítői egy titkos sorsoláson húzzák ki saját számukat, amely egy-egy decemberi napot jelöl a naptárban. A számok kihúzása november 24-én, pénteken este 5 órakor lesz a Művelődési Házban.
A versenyzők kiléte titkos, hiszen a játék másik része az, hogy a decemberben két alkalommal megszervezésre kerülő adventi túra résztvevői kitalálják, melyik napon ki díszítette fel ablakát.

26540573_746463995555202_1496680281_o.jpg

Újságírókat is vonzottunk a programmal a faluba ők így írtak erről:

https://meglepetes.hu/.../adventi-kalendariumma-valtozik.../

Halápi kukoricázó

Szombaton megtartottuk az első cserháthalápi kukoricafosztást. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, az egész heti eső és hideg idő a rendezvény idejére felfüggesztette magát és száz ágra sütött a nap, indokolatlanná téve a több rétegű öltözetet. Összejött a csapat, fiúk, lányok, asszonyok és férfiak, valamint gyerekek vegyesen néztek a munka elébe. Mivel a cél nem az volt, hogy a közösségi kukoricát mind kézzel törjük le, de a program része volt a törés is ezért mindannyian ízelítőt kaphattunk a korabeli kézimunkából. Sorról- sorra haladtunk, gyerekek, felnőttek mind egy-egy soron és törtük ahogy az idősebbek mutatták hogyan is kell ezt rendesen csinálni. Gyűlt a zsákban a termény, a férfiak egyre csak hordták, telt az autó platója, gyorsabban haladtunk mint gondoltuk! Amikor elegendő kukorica állt már rendelkezésünkre Polgármesterünk hívta a kombájnt a többi már az ő feladata volt. Kocsira került a kukorica,  tetején a gyerekek és irány a Művelődési ház udvara, ahol folytatódott a munka. Az idősebbek vezetésével megtanultuk, hogyan kell fosztani a kukoricát, hogyan kell csinosan felkötni párosával. Munka közben beszélgettünk, kedves történetek elevenedtek meg, visszaidézve a régi szép időket. Közben persze  a kezünk is járt a fosztással haladni kellett! A polgármester úr finom ebédet készíttetett, de terítékre került a mákos kukorica is mint korabeli ínyencség. Ebéd után a gyerekeknek megmutatták,  hogy milyen játékokat játszottak a kukorica tusával ( csuta ), de a csutkababának is nagy sikere volt az apróságok körében. Amit nagyon sajnáltunk, hogy nem voltunk még többen, mert a végére igazán jó móka kerekedett a programból.

23476886_1120061628124955_1071375207_n.jpg

Megint elment pár fiatal...

Szélmalomharc..ez jut eszembe arról amit a közösség átél akkor amikor egy újabb fiatal távozik a nagyvárosba. Elmegy-itthagy- távozik...ürességet hagy maga után, síró nagymamát, fásult szülőt. Örülhetnénk ennek a szép ősznek ehelyett csak arra tudunk gondolni, hogy a legfontosabb feladat a fiatalok megtartása.Pedig ez a lendületes vezetés ami jelenleg menti a menthetőt és különböző ötletekkel próbálja meggátolni a falu elöregedését, a fiatalok elvándorlását valóban heroikus küzdelmet folytat. A falusi környezetben aggasztóan fogy a lakosság, a munkaképes fiatalok elhagyják a falvakat, de amint halljuk el az országot is. Itt és most történik ezekben az órákban, ezekben a percekben nálunk is ebben a picike faluban. Még kettővel kevesebb fiatal, még kettővel kevesebb mosolygós arc a mindennapokból. Még kevesebb segítő kéz, még kevesebb együtt gondolkodó tettrekész ember.Elcsábította őket a nagyváros, a külföld, a pénz. Haragudni lehet e? El kell engedni őket, s talán egyszer megerősödve, még tettrekészen visszatérnek hozzánk, élni az életet amit hátrahagytak. Ami most talán kevésbé izgalmas, kevésbé megtartó. De akkor, ott ahol válaszút elé állnak remélhetőleg minket választanak majd, annak a tudásnak a birtokában amit egy külföldi munka, egy nagyvárosban eltöltött év jelent.

Visszavárunk Titeket!

8070cd782a942217603a73470db1e5dc.jpg