Amikor kezemben kávéval  kilépek a teraszra, a cicák már jönnek is a lábam elé hízelegni. Beleszagolok a frissítő reggeli levegőbe engedem, hogy az egész testem átjárja ez a lélegzet, legszívesebben ki se fújnám a levegőt....Látom a napról napra szebb körtéket, latolgatom van e már olyan amit leszedhetnék? Észreveszem, hogy a nemrég rövidre nyírt fűben apró sárga virágok nyíltak reggelre, Barka kutyánk ezeket szaglássza rendületlenül ....közben megkerget pár pillét szeme sarkából engem vizslat jövök e játszani? Belekortyolok a kávémba, és átfut az agyamon a gondolat, hogy a paradicsom már szép narancssárga és mint ilyen már most édesebb mint a boltban kapható piros társa...A teraszról látom a környező dombokat, felettük pára ül ami már már felhőként öleli körül őket. Napközben a pára majd felszáll és ragyogóan fog sütni a nap, beragyogja az egész dombot, a tavat, a kaszálókat...Ezzel a mozzanattal el is indul a nap, mire a kávém végére érek fejben elrendezem a napi teendőim sorrendjét, de nem feledek hálát adni az Istennek hogy ilyen helyen élhetek.

Első reggeleinken a kimerültségtől mindig a falusi illemhez képest későn, 7 órakor keltünk. A redőnyt felhúzva egyből nyilvánvaló volt, az utcabeliek már gőzerővel dolgoznak, szorgalmasan teszik a napi feladataikat.Igyekeztem halkan felhúzni (Istenem csak fel ne tűnjön hogy mi még csak most kezdjük a napot )...

Két év alatt elhajítottuk az ébresztőórát, mert a kintről beszűrődő zajokból percre pontosan tudjuk fél álomban is hány óra van. A kakas kukorékolása  már 5 óra körül jelzi az állatoknak illik enni adni. A harangozás 6 órakor romantikus figyelmeztetés,  ideje elkezdeni a napot.Tibi bácsi elindul a kertbe fél hétkor, Gáborka fél nyolckor száll be az autóba a szüleivel, távolból kutya ugat bele a csendbe és végérvényesen reggel van.

Mivel köztudott, hogy a jó gazda először az állatait, növényeit látja el, és csak utána kerül ő maga sorra a reggeli elköltésének ideje hétkor van, utána következhet a többi teendő. 

A világ tele van körülöttünk rossz dolgokkal. Ha (!) bekapcsoljuk a TV-t, csak szörnyűségeket látunk, megverte, megölte, kirabolta, árvíz, lavina, földrengés, felkelés, háború, népirtás… De nem is kell a televízióig mennünk, hiszen magánéletünkben is hajlamosak vagyunk csak a rosszat észrevenni. Ha belegondolunk ismerőseinkkel történő beszélgetéseink mekkora részét teszik ki a panaszok.....

A sok panaszáradat mellett észrevesszük vajon a mindennapok apró csodáit? Sokszor talán olyannyira belemerülünk az önsajnálatba és a sajnálkozásba, hogy elmegyünk a körülöttünk levő szépségek mellett, elmulasztjuk az öröm apró forrásait. Vegyük észre a világban megbúvó csodákat! Vegyük észre a reggelek  csodáit!