Este van, kardigános nyáreste, a gyerekek az aszfalton múlatják az időt. Vannak vagy tizen kisebbek nagyobbak vegyesen. Bicikliznek, az aszfaltra rajzolnak, kacsákat kergetnek...A nagyfiúk biciklis csapatba verődve sustorognak, a nagyobb lányok kuncogva futkároznak körülöttük...

Már érezni az ősz lehelletét, korábban is sötétedik nem tudnak sokáig az árokparton bukfencezni mert a mama már kiabál is, hogy gyerekek vacsora!!! Naaa csak még egyszer az utca végéig! Mama engedd meg, hogy csak még egyszer végig menjek a pályán!!

És a mama megengedi, mert persze még nem volt kész teljesen a vacsora de tudja, hogy legalább  fél óra kell mire bekönyörgi a gyerekeket. Sebaj addig kilép ő is a többi  asszony közé, kicsit beszélgetnek.

Most lehet, most van egy csepp idő arra is, hogy megvitassák a nap történéseit. Beszélgetnek, nevetnek nézik a gyerekeiket, hallgatják őket épp furcsa felfedezésüket mesélik: oroszlán nyomokat találtak a virágos kertben..össze is ül a kupaktanács  kicsik és nagyok vegyesen, anyukák cinkosan összemosolyognak itt bizony tenni kell valamit a virágok között nem járkálhat oroszlán! A maszatos arcú gyerekek megnyugszanak futnak is tovább tudják biztonságban vannak a mama majd ezt is elrendezi..mert a mama mindenhez ért! Tud finom süteményt sütni, meggyógyítja a cica szemét, de a kertben is csodákat művel olyan óriási paprikája biztos nincs senkinek csak a maminak...

Aztán csönd lesz, a gyerekeket már a fürdőkádban csutakolják, a tűzhelyeken melegszik a vacsora, hamarosan összeül a család...elmúlik a cserháthalápi naplemente amely ismét egy szép napra tett pontot.