Szélmalomharc..ez jut eszembe arról amit a közösség átél akkor amikor egy újabb fiatal távozik a nagyvárosba. Elmegy-itthagy- távozik...ürességet hagy maga után, síró nagymamát, fásult szülőt. Örülhetnénk ennek a szép ősznek ehelyett csak arra tudunk gondolni, hogy a legfontosabb feladat a fiatalok megtartása.Pedig ez a lendületes vezetés ami jelenleg menti a menthetőt és különböző ötletekkel próbálja meggátolni a falu elöregedését, a fiatalok elvándorlását valóban heroikus küzdelmet folytat. A falusi környezetben aggasztóan fogy a lakosság, a munkaképes fiatalok elhagyják a falvakat, de amint halljuk el az országot is. Itt és most történik ezekben az órákban, ezekben a percekben nálunk is ebben a picike faluban. Még kettővel kevesebb fiatal, még kettővel kevesebb mosolygós arc a mindennapokból. Még kevesebb segítő kéz, még kevesebb együtt gondolkodó tettrekész ember.Elcsábította őket a nagyváros, a külföld, a pénz. Haragudni lehet e? El kell engedni őket, s talán egyszer megerősödve, még tettrekészen visszatérnek hozzánk, élni az életet amit hátrahagytak. Ami most talán kevésbé izgalmas, kevésbé megtartó. De akkor, ott ahol válaszút elé állnak remélhetőleg minket választanak majd, annak a tudásnak a birtokában amit egy külföldi munka, egy nagyvárosban eltöltött év jelent.

Visszavárunk Titeket!