Napok óta foglalkoztat a téma, mit is nevezünk közösségnek, mitől jó a közösség? Mitől működik vagy mitől nem működik? Ideérkezésünkkor egy épülő közösségbe pottyantunk, amibe az első pillanattól fogva igyekeztünk részt venni. Mivel egy teljesen idegen országrészbe költöztünk egyértelmű volt, hogy csak akkor tudjuk viszonylag gyorsan megismerni az embereket ha a közösségi élet részeivé válunk. Mi érzékeltük ezt a közösséget, amit a benne élők már annyira evidenciának tartottak hogy nem is igazán foglalkoztak vele. A kedvenc idézetem ebben a témában :

„Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” (Müller Péter)

Itt ez bizony tetten érhető. Mivel a falu nagy része rokoni kapcsolatban is áll egymással, ez nem is lehet másként. A szeretet kézzelfogható, az önzetlen segítség rendszerébe könnyen be lehetett illeszkedni. Ehhez természetesen elengedhetetlen a másik ember tisztelete. Szükséges magatartás, mivel Cserháthaláp közössége  változatos emberek gyülekezete. Ettől működik, hisz mindenki a maga módján, a saját tudásával, egyéni értékeivel tesz hozzá a csapathoz.  A vélemények eltérőek, az emberi viselkedésformák mások, de ez rendben is van, amennyiben ezt a tagok el tudják fogadni, és egy irányba tudnak nézni. Nem kell mindig mindenben egyetérteni, mert az a teljes meghasonulás, mindössze a különbözőségek ellenére azonos irányba kell tolni a szekeret. Az egység, a közösség létrejöttéhez a  hasonlóságokat kell egymásban észrevenni nem a különbözőségeket.Tisztelet nélkül nincs egység, egység nélkül pedig igazi közösség sincs. Üröm az örömben, hogy ezt az egyszerű összefüggést nem látja mindenki, de valahogy hinni kell benne, hogy előbb utóbb minden fanyalgó visszatér a faluhoz és együtt tolja tovább azt a szekeret amit a közösség egy része egyenlőre a hátán visz.

 Fotó: Why Us