A faluban a nyár nagyon mozgalmas időszak. Mindenki vet, ültet, gyomlál, metsz és kapál alig vannak házon belül. A vetemények folyamatos munkát adnak. A növények felnevelése, gondozása után következik a befőzési szezon, bizony ha bedurran egy egy növény egyszerre kell uborkát betenni és ribizlit szedni, málnaszörpöt főzni. Ahogy haladunk előre a nyárban úgy telnek a halápi kamrapolcok, nem csak a házakban hanem a közösségi kamrában is.

Mert van nekünk az is, közösségi kertünk és kamránk. Mit is jelent ez? Az önkormányzat parlagon heverő területeit, legyen az akár egy talpalatnyi is mind mind beültették ennek eredményeképpen van termény, terményből pedig eltenni való. A palacsinta Cserháthalápon csakis halápi lekvárból készülhet, vendégeink asztalára kizárólag a falu savanyúsága kerül. Csipkelekvárunk pedig kedves vásárfia az idelátogatóknak. Ebben a faluban a közmunka sem alibi, értéket teremteni nem könnyű, de nem is lehetetlen.

Az idei évben telepített levendulához is nagy reményeket fűzünk, rengeteg ötlet van hasznosítására. Az első szedés már a szárítóban, a napokban morzsolják az asszonyok ami a sok kerti munka után igazán nyugalmas feladatnak ígérkezik. Erről a későbbiekben mindenképpen tervezek írni, a levendula megér egy bejegyzést :)

Tiszta fényes reggeleken, hajnalban kezdődnek a munkálatok, bizony a kakas már sokszor nem kelt hanem a reggelihez asszisztál. A nap legnyugodtabb pillanatai hajnalban vannak, minden olyan békés, olyan jó illatú, legyen az tél vagy nyár érezni, hogy áll a világ, éppen egy pillanatra van csak attól, hogy minden elkezdődjön, a napi rutin beinduljon.

Kell ennél több? Megy a munka, telnek a polcok, dagadnak a gabonazsákok így van ez jól, így kerek a világ.